Lakatos Levente - Bomlás


Hogyan került hozzám a könyv?

Moly.hu-n jelöltem, hogy szívesen elolvasnám, és imám meghallgatásra talált. :-)

A borítóról: 

Egyszerű fekete háttér, élőben szép, fényes védőborító van rajta. A cím felett egy meztelen nőalak, a művészi póz utalás a könyv tartalmára.

A cím: 

Sokat ötleteltem, hogy vajon pontosan mire is utalhat majd. Bizakodtam, hogy majd a könyvből megtudom, de nem így történt. Oszladozó hullára? Gátlások leomlására? Megbomlott elmére? Széteső kapcsolatokra? Egyikre se? Inkább talán mindegyikre egy kicsit...

A tartalomról:

Már a LoveClub-ban kaptunk némi infót Dr. Lengyel múltjáról, ez a kötet részben vele foglalkozik. Mit tegyen az ember fia, ha a régmúlt kísértete, cseppet sem ködszerű testi valójában betoppan hozzá és választást se hagyva kényszeríti, hogy belekeveredjen egy botrányszagú gyilkossági ügybe? Holtan találják a hírhedt aranyifjú playboyt, Kedves Flóriánt, és ezzel találgatások sora indul véget nem érő útjára. Az egyik bulvár munkatársának azonban olyan információk vannak a birtokában, amelyekkel a bűnügyi rendőrség nem büszkélkedhet. A rendőrség és a bulvár határán pedig ott áll Dr Lengyel, kriminálpszichológus.

A véleményem:

Alkalmanként olvasok erotikus könyveket, viszont a jó krimiket sem vetem meg. Már az első fejezet végén azt éreztem, hogy ez valami nagyon más lesz, mint amiket eddig olvastam, legfőképp pedig más, mint amit vártam. Nem kedvelem az Ulpius kiadó mostanában kiadott könyveit, de mivel az írótól már olvastam tavaly egy regényt, plusz több kedves ismerősöm is ajánlotta a Bomlást, így úgy gondoltam, nem lehet baj belőle, ha elolvasom. A cselekmény több szálon fut egyszerre, keveredik a jelen, a közelmúlt és a régmúlt, több szemszögből, nőiből, férfiból vegyesen látjuk az eseményeket. Ennek ellenére mégsem zavaros. Követhető, hogy épp ki merre van, a fejezetek csattanói úgy vannak kitalálva, hogy a szereplővel együtt izgulsz, hogy aztán egy másik szereplő bőrében találd magad hirtelen, így fokozva a hatást, építve fel az olvasóban a történetet. Lassan olvastam, valahogy úgy éreztem, most is úgy érzem, hogy ez nem egy olyan könyv, amit hirtelen felindulásból kell felfalni. Megkedveltem párat a karakterek közül, várom a mihamarabbi folytatást! :)

Kiadási adatok:

Kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó KFT.
Oldalak száma: 442
ISBN: 9789632546919
Kiadás éve: 2013

(forrás: libri.hu adatbázisa)

Könyves Álompasik Párbaja - KÁP 2013 - Döntő Cortez vs Magnus

Kezdeném talán a legfontosabbal!


"SZABÁLYMÓDOSÍTÁS: 


A döntő párbajban nem az fog dönteni, hogy ki tud több embert toborozni vagy kinek van nagyobb rajongó tábora. Ebben a párbajban az dönt, hogy melyik karakter bír az elvetemültebb, vagy inkább leghűségesebb rajongó táborral. Ki az, akit jobban szeretnek a "hívei". Ezúttal NINCS SZAVAZÓ LIMIT! Nincs IP vagy cookie kizárás, vagy hasonlók. Addig nyomogathatjátok a szavazó gombot, amíg csak bírja az ujjatok (és a rendszerünk)."

 Ezzel kapcsolatban a véleményem inkább megtartom magamnak és nyomkodom a szavazógombot, tegyetek Ti is így, mert nekünk Cortez: 5/5* :-)

Aki még nem ismerné:
"-Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel már az első naptól kezdve? - suttogta halkan.
-Igen. - bólintottam bele a vízbe az állammal.
-Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített,hogy amikor nem láttalak kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem. - fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
-Ez mikor történt? - kérdeztem vékony,még számomra is ismeretlen hangon.
-Folyamatosan." A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké



Szóval lehet vadul nyomkodni a szavazógombot :)








A karakter rajz A Szent Johanna Gimi - Kalauz kötetéből származik, Martos Júlia készítette.

Legyen Cortez 2013 Álompasija, mert Cortez: 5/5*


~ CORTEZ ~ (A.K.Á.)

Innen ismerheted: Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi sorozat

Ahol először felbukkant: Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

Természetfeletti státusza: Nincs szüksége ilyesmire, ő enélkül is menő (100% ember)


Ő az a srác, akinek olyan a frizurája, mintha éppen most ébredt volna fel. Fülébe dugva az iPod-ja, még akkor is, ha nem is szól semmi se belőle. A zsebében folyton rezeg a BlackBerryje és teljesen hidegen hagyja, hogy a facebookos ismerőseinek száma lassan egy kisebb város teljes lakosságával felvehetné a versenyt. Sokoldalú tehetség, aki kontinensek között ingázik, évente tanul meg egy új idegen nyelvet perfektül, gitározik, énekel, gördeszkázik, rajzol, mégis laza nemtörődöm stílusával kivívja a diáktársai ámulatát és a tanárai haragját... és felkeltette egy bizonyos lány figyelmét, egy bizonyos szeptember 8-án.


Szavazz Te is Cortezre, hogy megmutassuk, az idén is ő a legjobb pasi a könyves világban :)

Ha megismernéd Will Herondale-t, Cortez aktuális ellenfelét:
http://dreamworld-books.blogspot.hu/2013/07/team-will-herondale.html






Könyves álompasik párbaja - Team Cortez !!!



Az idén is megrendezésre kerülő Könyves Álompasik Párbaján, a 3. fordulóban Cortez (A.K.Á.) (A Szent Johanna Gimi) méretteti meg magát Jace-szel, az árnyékvadásszal. Nem titkolt vágyam, hogy előbbi nyerje a küzdelmet. Hogy miért? Nos, neki nincs szüksége rúnákra vagy fegyverekre, elég egy lesajnáló pillantás, egy menő mosoly és az ellenségnek annyi. :-) Mint ahogy Reninek is elég volt egy pillanat, hogy belezúgjon:



A szavazásra 2013. 07. 17., 00 órától van lehetőségetek 18-án éjfélig. Ne feledjétek, a továbbjutása múlhat ezen!!! Aki pedig hezitálna, kire is adja le a voksát:








A képek A Szent Johanna Gimi Hivatalos Facebook oldaláról származnak. Szeretemazírónőmet...

Szobor készült Mr. Darcy-ról

Ha valaha is készült a BBC méltán népszerű minisorozatáról "legjobb jelenetek" felmérés, az a pillanat biztosan egész előkelő helyen szerepelhet a listán, amikor Mr Darcy Pemberley tavában megmártózva nedves ruhában indul a kastély felé. Ahogyan a könyv, úgy a sorozat is időtállónak bizonyult, mert lassan 20 évvel a bemutató után, most szobrot emeltek sokunk kedvencének. A szobor megformázásában az 53 éves (hihetetlen...) Colin Firth is szerepet vállalt, hogy minél valósághűbben adhassák vissza a már említett jelenetet. Nem mindennapi látvány tárul ezentúl a londoni Hyde Parkba látogatók számára, mert a Serpenine tóban kapott helyet, a 3,7 méter magas impozáns alkotás.



Szobor a Hyde park tavában
Azt hiszem sokunk videófelvétele vált szemcséssé és szétesővé a sok pillanatmegállítás és visszatekerés miatt, aki viszont olyan szerencsés, hogy ellátogathat Londonba, ebben az új látványosságban gyönyörködhet majd. :)

Mr Darcy, az 1995-ös sorozatban

Sajnos kevésbé szerencsés sorstársaimmal nekem marad a már jól megszokott látvány... na meg persze a remény, hogy majd egyszer elcsónakázhatok Mr Darcy mellett. :-)





















Kapcsolódó könyv: Jane Austen: Pride and Prejudice (Büszkeség és Balítélet)
Blogbejegyzésem:
http://reelkasview.blogspot.hu/2013/01/jane-austen-buszkeseg-es-balitelet.html

Kapcsolódó film: Büszkeség és Balítélet (BBC, 1995)
http://port.hu/buszkeseg_es_balitelet_pride_and_prejudice/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=9860&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2

Könyves Álompasik Párbaja, 2013



Ki ne szeretne újra és újra szerelembe esni? Én is megteszem, újra és újra, még ha csak betűk is alkotják a szívemnek szottyát. :) De melyikőjük az Igazi? Nehéz a választás... Hogyan? Választhatok ÖTöt?Csaaaak??? Kit szeressek? Vagyis inkább: Kit NE szeressek???

Ám legyen. Én választottam. Ötöt. De nem ám csak úgy, ennek az öt szívtipróknak 2012. június 01 és 2013. június 30-a között megjelent egy-egy könyve, ahol újra beléjük habarodhattunk...

A döntés most a mi kezünkben van, mert ennek a párbajnak a végén csak egyetlen fiatalember fejére teszünk virtuálisan babérkoszorút, és hogy ki lesz az, kinek lehet esélye arra, hogy megmérettesse magát a többi karakterrel, ez most csak rajtunk, RAJTATOK, olvasókon múlik!!!

Add le te is a voksod a tavalyi éved legjobb pasijaira és figyeld hétről-hétre a párbajokat! :)

A játék leírása:

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/p/kap-2013.html

Ahol leadhatod a voksaidat, ne feledd, csak EGYSZER szavazhatsz, jól fontold meg ki nyerte el a szíved az elmúlt évben. :-)

http://konyvekhaboruja.blogspot.hu/2013/06/konyves-alompasik-parbaja-2013-jeloles.html

Hajrá!!! Add meg te is az esélyt, hogy férfiasan megküzdjenek a legjobbak! :)

Leiner Laura vidéki dedikálás - Miskolc

Laura és a "dísztök" :D



Igen, eljutottam. :) Minden klappolt; nagymama vigyázott a gyerkőcre, a párom nem dolgozott, sütött a nap, a kocsi se döglött le alattunk...
Mikor tegnap óvatosan mondtam a barátnőimnek, hogy hová is megyek ma, kaptam a féltő tanácsok tengerét: "nehogy rosszul legyél", "meg ne verjenek" xD Bevallom kicsit riasztott a fészbúkon visszaigazolt 130+ fő a rendezvényre, na meg ugye a fészbúkon kívül is van élet (tényleg, van még élet a fészen kívül is? :D ), de gondoltam hátha nem is mindenki megy el, meg na, ki menne el, ha én nem?!... :P

Végül is, ma, a korai ebéd után elindultunk a párommal, belőttük a GPS-t, no, hát dunsztom se volt, hol is van pontosan a helyszín. :) Elindultunk a zuhogó esőből és megérkeztünk a szikrázó napsütésbe... leparkoltunk, aztán andalogtunk negyed órát (a párom szerint a hőségben cikáztunk zebrákra és házszámokra vadászva, zaklattuk a járókelőket, ugyan mondják már meg, hol a szöszben van a könyvtár, látszólag nem volt tagságiuk :( ). Végül is megtaláltuk (igen, a környék legszocibb épülete az :D).

Sorban állva :)

Ezúton is megköszönném a férjemnek, amiért nem tett megjegyzéseket arra vonatkozóan, hogy enyhén szólva kilógok a sorban állók közül :D Azt hiszem én voltam a legmagasabb, a legidősebb és a legterhesebb csajszi, akinek könyv volt a kezében :D Egy idősebb párt láttam mögöttünk, de ők már a lányukat (?) kísérték >.<

Megközelítőleg 20 percecskét álltunk sorban, nem volt tülekedés, türelmetlenkedés, rendezetten állt mindenki. A szervezők dicséretére váljon, hogy megkérdezték, szeretnék-e leülni, vagy esetleg, ha nem bírok sorban állni, akkor soron kívül beviszik a könyvem aláírni. Nos: bírtam várni :) Várandós vagyok, nem rokkant és amúgy is, ha már utaztam 40 km-t, akkor már nem az utolsó pár méteren fogok megfutamodni :-)
Sajnos elcipeltem az összes kötetem a polcról, pedig csak egy könyvet lehetett aláíratni, így apa kétségbeesetten nézett rám: most akkor nekem is be kell menni, ugye? :D Hát igen, jól ráérzett. :) Nem tudom, hogyan fogok így minden könyvet aláíratni, de kimatekozom a következő alkalomig. :)
Sajnos sokan vártak, így az a pár pillanat hamar elrepült, amit ott tölthettem, de határozottan MEGÉRTE :)
Az eredmény ^-^
Mérleg:
- 2 aláírt kötet
- 1 fáradt férj (<3)
- 1 nagyon boldog bloggerina

Szeretemazírónőmet :)

Sarah Dessen - Altatódal



Hogyan került hozzám a könyv?

- Könyvtári példány. A nagy Könyvmolyképzős gyereknapi akcióban beszereztem a Tökéletest, de gondoltam olvasnék mást is Dessentől, így kivettem. :-)

A borítóról:

- Nem igazán értek a virágokhoz (aki nálam jár, láthatja is rajtuk sajnos :( ) Szép, színes, harmatos, passzol valamelyest a Tökéletes szintén virágos borítójához.

A történet:

- Remy úgy tervezte az utolsó nyarát a főiskola előtt, hogy csak a barátnőivel tölti, szingliként bulizva át gondtalanul a hónapokat. Egyetlen tényezővel nem számolt: Dexterrel. Normál körülmények között ők sose lehetnének egy pár, Remy vagány, bevállalós, igazi "rossz kislány", Dexter pedig egy esetlen zenész. Nem egy szerelmes típus, ezért még a kapcsolatuk elején eldönti, a nyár vége előtt elmondja a BESZÉDet, az előregyártott, már-már szabadalmaztatott szakítási sablont, ami minden fiúnál beválik. Miért érzi mégis úgy, hogy most nem ez a helyes döntés?

Véleményem:

- Nagyon szimpatikusnak találtam Remy karakterét. Nem a tipikus jó kislány, iszik, bagózik, verekszik, nagy szájú és karakán. Igazi életszerű karakter, aki menekül kisvárosi élete elől, falja a pasikat, de a szívét senkinek se adja. Amikor megszületett, híres zenész apukája elhagyta őket, egyetlen dalt hagyva emlékül, az Altatódalát. Így két elve volt csupán, ne légy szerelmes és sose kezdj zenésszel. Kilépni a megszokásból, felrúgni a biztos, bevált játékszabályokat, ismeretlen terepre tévedni, levenni az álcát és csupasz szívünket kínálni nehéz döntés egy lánynak, aki előtt ismeretlen fogalom a családi harmónia, a szerelem, az állandóság. A nőknél jobban senki se tudja, milyen kemény dolog makacsnak lenni, fel nem adni az elveinket, kitartani akkor is, ha már mindenki más azt mondja, hogy kifordultál magadból. Vicces megfogalmazás, szerethető karakterek oldják a téma komolyságát, mert a szerelem nem kímél senkit, legyen az tini, vagy épp nyugdíj előtt álló.

Kiadási adatok:

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 398
ISBN: 9789632455808
Kiadás éve: 2012

(forrás: libri.hu adatbázisa)

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi - Kalauz



Hogyan került a könyv a kezembe?

- Valószínűleg sose veszem meg, ha pár hónappal ezelőtt nem olvasom el a sorozat első kötetét. Régóta terveztem, de mindig volt valami más, ami "fontosabb" volt. Az se könnyítette meg a helyzetem, hogy a könyvtárban a gyermekkönyvtári részen tárolják a sorozatot, és szinte sosincs bent egy se belőle. :D Nem értettem a sorozat körüli felhajtást, ezért, amikor megláttam az első kötetet moly.hu-n, utazókönyvként, lecsaptam a lehetőségre. Utána már mindent elkövettem, hogy elolvassam a többi kötetet is. A 8. részt előrendeltem, mint ahogyan a kiegészítő kötetet, az ominózus SZJG Kalauzt is.


A borítóról:

- Kicsit innen, kicsit onnan. A képek próbálják átölelni a nyolc kötetes sorozat részeit, színes, vidám. Kemény borítós, a vérnarancs fedlap alatt zöld színű maga a könyv. A lapok fényesek, esti olvasásnál nem túl szemkímélő, de cserébe színes illusztrációk tarkítják. Ami nem tetszett, hogy méretben nem akkora, mint a többi SZJG könyv, így kicsit kilóg a polcomról. :)


A történet:

- Kifejezetten nem beszélhetek történetről, a könyv kiegészítő, amivel az írónő az elmúlt 4 évet és az SZJG-t szerette volna lezárni. Olvashatunk a regényfolyam születéséről, leggyakrabban felmerülő olvasói kérdésekre kaphatunk választ, a nyolc kötet best of... jeleneteit válogatták össze a számunkra. Továbbá rajzokat láthatunk, hogy képzelte el az írónő a szereplőket, és kimaradt jeleneteket, elvetett borítóötleteket is megosztott velünk.


Véleményem:

 Amikor egy szeretett sorozatnak vége, szinte foggal-körömmel kapaszkodnánk még belé, morzsákra is vetődünk, csak, hogy odázzuk az érzést: vége, nincs több, ennyi volt. Ez a könyv egy lezárás, könnyes búcsú nélküli végszó. Jó volt újra elolvasni a legjobb jeleneteket, Reni levelét Cortezhez, illetve a kimaradt jelenetek közt is akadtak gyöngyszemek, bár zömében egyet tudtam érteni, hogy miért nem kaptak helyet a könyvekben. Jó volt látni a rajzokat, hogy képzelte el Laura a szereplőket (és igen, én is barnának hittem Renit, mert ugye, aki vett már sötétszőke hajfestéket, az tudja, hogy az olyan, akár a barna xD), voltak olyan szereplőkről rajzok, akiket név szerint alig ismertem fel (A-s lányok), amit hiányoltam, hogy a tanárokról nem kaptunk képet, legalább egy csoportképet... legalább Máday néniről :)
Helyesírási félreütés volt benne, illetve a 81. oldalnál a párom ferde szemmel nézett rám, amikor nekiestem a könyvemnek a kenyérszeletelő késsel (mivel két lap nem volt elvágva). Ezektől eltekintve remek kis könyvet mondhat magáénak, aki hozzám hasonlóan úgy érzi, a többi SZJG kötettel együtt, ez se hiányozhat a polcáról. :-)

Kiadási adatok:

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 270
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789635398089
Kiadás éve: 2013

(Forrás: libri.hu adatbázisából)



Gayle Forman: Ha maradnék


Hogyan került hozzám a könyv?

- @MFKata könyvélménye miatt rákerestem a könyvtári adatbázisban, és bingó... :) Sajnos a könyvespolcon nem találtam sokadjára se, de meggyőztem a nénit, hogy jobb, ha ő keresi meg és nem én a gyerekkel, mert akkor korábbra hozzuk nekik a nyári leltárt ;-)

A borítóról:

- Több kiadásban is megjelent már, azon a borítón, amivel én is olvastam egy válaszutas nyíl található, amely a történetet ismerve eléggé teli találat. A későbbi kiadáson egy cselló látható, amely a főszereplő és a regény szempontjából is kulcsfontosságú. Akár csak a törött üvegcserepek. Illetve van egy harmadik borítója is, amin egy téli fa sablonos rajzolata (?) látható, egyetlen virággal. Én ezt családfa-szimbólumként értelmezném.

A történet:

Adott egy 18 éves lány, fiatal felnőtt élete küszöbén. Mindene megvan, amit csak egy tini kívánhat, kúl szülők, szerelem, remény egy szép jövőre, karrierre. Egy baleset azonban mindezt megváltoztatja. Maradjon?! Menjen?! Bárhogy is dönt, ismeretlen vizekre sodródna. El kell határoznia magát, akar-e élni, vagy könnyebb útként a halált választja.

Véleményem:

Régen olvastam már lelkileg ilyen felkavaró történetet. Hiába tudtam a fejemmel, hogy ez egy szomorú könyv, mégis sokszor mosolyt csalt az arcomra. Mia lelki vívódása leginkább a múltbéli vissza-visszaemlékezésekből tárul igazán elénk, ebből tudjuk meg milyen is volt az élete, betekinthetünk boldog és szomorú pillanataiba. Két idősíkon keresztül ismerjük meg őt, a családját, a barátait, a félelmeit, a vágyait. A döntés, ami elé kényszerül, első ránézésre egyszerű. Hisz ki a fene akarna meghalni? De aztán fordult velem a világ, és már az a kérdés járt a fejemben, hogy akarnék-e így élni. Ha volna választásom, hogy döntenék? Nehéz spoiler nélkül írni erről a könyvről... a családi háttér, a szerelmi szál, és Mia harca olyan keserédes egyveleget képez, amely kortól és nemtől függetlenül mindenkit megindít és elgondolkodtat.


Filmes hírek:
A megfilmesítés jogai a Summit stúdiónál van, remélhetőleg jövő évben (2014) kerül bemutatásra :)

Kiadási adatok:

Kiadó: CICERÓ KÖNYVSTÚDIÓ KFT.
Oldalak száma: 258
ISBN: 9789635397501
Kiadás éve: 2011

(forrás: libri.hu)

The Impossible - A lehetetlen


A férjem választotta a filmet délutáni kikapcsolódásnak, én gondoltam csak "belenézek", végül ott ragadtam......

Ki ne emlékezne 2004. december 26-ára? Azt hiszem az a karácsony emberek ezreiben hagyott nyomot. Közel 10 évvel az események után elkészült egy film, amely megpróbálja a nézők elé tárni az ott megélt borzalmakat. Mielőtt bármit is írnék: igaz történet alapján készült a film.

Az öttagú család, Marie, Henry és három fiuk: Lucas, Simon és Thomas egy igazi luxusvakációra érkezik Thaiföldre, hogy ott töltsék az ünnepeket. Senki se sejtette, hogy mennyi szörnyűségben lesz részük...
Épp a strandon tartózkodtak, amikor az óriási erejű cunami végigsöpört a partokon, nem kímélve senkit.


Anyaként egész más szemmel néztem a történetet, többször könnyet csalt a szemembe. A szétszakadás, a bizonytalanság, a halál szele és az emberfeletti küzdelem... azt hiszem minden tiszteletet kiérdemlő, amit ez a család, és még sok sorstársuk azon a napon átélt. Mi, távol, talán csak annyit hallunk, valami történt, valahol. Valami szörnyű, de épp ésszel fel se foghatjuk, hogy pontosan mit is takart ez az egész.

Szereplők:
Naomi Watts  (Maria)
Ewan McGregor  (Henry)
Tom Holland  (Lucas)
Rendezte: Juan Antonio Bayona
Megjelent: 2012
IMDb: 7,6




Isaac Marion - Eleven testek


Hogyan került hozzám a könyv?

- Először decemberben hallottam róla, akkor láttam a könyvből készült film trailerét, és hallottam, hogy lesz belőle könyv is. Csak miután láttam a filmet, azután döntöttem el, hogy érdemes volna elolvasni is.

A borító:

- Filmes borító, a képen a két főszereplő látható, háttérben az első ránézésre fel se tűnő zombiáradat. A képet a vörös vér színe uralja, illetve egy ajánló is olvasható, Stephenie Meyertől, a Twilight Saga írónőjétől. Valószínűleg nem véletlen a választás, sokszor emlegetik úgy a könyvet, hogy a "zombi tvájlájt" :)
Az angol borítón is szerepel ez ajánló egyébként...

A történet:

Két baljóslatú szerelmes, akiknek nem volna szabad egymásba szeretniük. Nem. Ez nem a Romeo és Júlia. Ez R és Julie története :) R zombi, nem emlékezik a múltjára, a nevére, de még csak arra sem, mióta van ebben az állapotban. Julie pedig "csak" egy lány. Dobogó szívvel, és telve reménnyel. Amikor ők ketten megismerik egymást, történik valami. Valami megmagyarázhatatlan. Valami, ami változásokat indít be. R úgy dönt, Julie-t inkább megmenti, de nem hajlandó megenni. Védelmezni akarja. Julie pedig nem érti mi történik, hiszen a zombik "agyatlanok", vérszomjasak és nem gondolkoznak. De semmi esetre se kezdenek el beszélni... Miután egyre több időt töltenek együtt, elindul egy lavina, amit a kettejük megmagyarázhatatlan kapcsolata mozgat. Mire képes a szerelem ereje? Vajon van esélye egy ilyen furcsa párosnak egy közös jövőre? Vajon melyikük társadalma fogadná be őket?

A véleményem:

Korábban nem sok zombis történetet olvastam, és olyat egyet se, ahol az agyfalatozó lett volna a "jófiú". Mi több: a szívtipró :) Eleinte sokat nevettem a könyvön, a szerző a furcsa képeket páratlan iróniával körítve tálalta elém, és én faltam ezt a vegyes tálat. Aztán valami megváltozott. Észre se vettem mikor, de valahol a poénok elkezdtek ritkulni és a helyüket az érzelem vette át. Mivel már korábban láttam a filmet, így a cselekmény és a végkifejlet nem okozott igazán nagy meglepetést, de az író stílusa miatt könnyen olvasható volt, emészthető, és peregtek a lapok. :) Ajánlom azoknak, akik szeretik az érzelmes, de nem túl nyálas romantikus könyveket. Nem egy szokványos szerelmi történet. SPOILER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És habár a végére nem jutott eszébe R-nek, hogy mi is volt a valódi neve, én biztos vagyok benne, hogy ő a zombi Romeo <3 <3 <3 SPOILER VÉGE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kiadási adatok:

Kiadó: LIBRI KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 312
Borító: PUHATÁBLÁS
ISBN: 9789633100660
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013

Az adatok a www.libri.hu oldalról származnak.





Jeff Hirsch - Tizenegyedik csapás


Hogyan került hozzám a könyv?

Igazából régóta esedékes volt már az olvasása, mert egy ideje már a polcomon pihent, pörgetésre várva, de csak most, egy másik Főnix kiadós könyv után vettem a kezembe.

A borító:
A színek a vért, a tüzet és a naplementét juttatják eszembe, a kép pedig a könyv kezdő jelenetét ábrázolja. Kicsit hatásvadász módon a fedlapon kapott helyet Suzanne Collins ajánlója, de mivel népszerű Az Éhezők viadala, így szerintem ez megbocsátható, nem mellesleg pedig az eredeti, angol borítón is így szerepel. :)

A történet:

Amerika nem az álmok országa többé. Nem az, mióta a Kínával folytatott háború során halálos influenzajárvány, az úgynevezett Tizenegyedik csapás végigsöpört rajta. A kevés túlélő bujkál, menekül, nincs állandóság, nincs otthon. Így nő fel Stephen apja és nagyapja mellett, vándorolnak, elhagyott helyeket túrnak fel értékes "szemétért", amit majd élelemre,  lőszerre cserélhetnek. Napról napra élnek, amíg a kemény kezű nagyapa meg nem hal. Ekkor valahol minden megváltozik. Kicsit fel is lélegeznek talán, már nem muszáj az öreg játékszabályai szerint élniük. Talán máshogy is élhetnének... Sajnos az első próbálkozásuk során az apa annyira megsérül, hogy Stephennek meg kell szegnie a talán legfőbb szabályukat: Ne bízz az idegenekben, kerüld őket! Az apja azonban ápolásra szorul, ő pedig a maga 15 évével még nem készült fel arra, hogy ő legyen a döntéshozó. Egy eldugott kis településre, Settler's Landingbe kerül, ahol életében először megtapasztalja milyen ereje van a másokkal való összefogásnak. Házakban élnek, iskolába járnak és olyan "hazafias" dolgokat tesznek, mint a baseball, vagy hogy megtanulják az állampolgári esküt. De vajon befogadja-e őt ez a zárt kis közösség? Elképzelhető dolog e a számára annyi magányosan töltött év után a barátság, a családi harmónia, vagy akár a szerelem?

A véleményem:

A történet sodró lendülete árhullámként vitt magával elejétől a végéig. Izgalmas, feszültséggel teli és amikor már egy picit lankadt volna a figyelmem, mindig történt 'valami', ami új erővel töltötte fel a cselekményt. A regény disztópia, így ehhez mérten kellőképp hátborzongató, a csipetnyi romantika mellett ökölharcok, puskaropogás, tűzvész és ármánykodás teszi még izgalmasabbá azt az egyébként sem nyugodt légkört, ami a könyvet belengi. Az a típusú írás, ami nemtől és kortól függetlenül bárkit be tud szippantani. :)

Kiadási adatok:


Kiadó: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
Oldalak száma: 240
Borító: PUHATÁBLÁS
ISBN: 9789637051371
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012

(forrás: libri.hu)

Chris Howard - Gyökértelen

Hogyan került hozzám a könyv?

A kiadótól kaptam véleményezésre.

A borítóról:

Amikor legelőször megláttam, hogy ez lesz a könyv végleges borítója, egy csapásra beleszerettem. A színek, a fények, és ahogy a fiú áll a fára tekintve, tisztelettel és csodálattal... Már a képről érezni, hogy a szerző elrugaszkodik a jelenkortól, és ahol már a fák is fémből vannak, ott semmi jó se várhat ránk!

A történet:

Képzelj el egy világot, ahol nincsenek fák. Képzelj el egy világot, ahol az egyetlen élőlény, ami életben maradt az az ember. No, meg a sáskák. Ja, meg persze a gén kezelt kukorica. Banyan fákat tervez, fémből, hulladékokból, ahogy az apjától tanulta, még mielőtt az eltűnt volna. Teszi mindezt úgy, hogy életében nem látott még élő fát, de mint sokan mások, ő is hallotta a legendát, a helyről, az Ígéret Földjéről, ahol nincs éhezés, tiszta a levegő, és az eget meszelik a fák. Talán egy egész erdő. Egyik alkalmi munkája során egy különös nővel találkozik, akinek a testén lévő tetoválás kulcs lehet ahhoz, hogy a legenda valóság legyen. Amikor útra kelt még nem sejtette, hogy milyen veszélyes kalandokba fog keveredni és hogy mi mindenre lesz képes, csupán néhány fa miatt... ami egy új élet reményét hordozza, az egész emberiség jövőjét.

A véleményem:

Mostanában teljesen rákattantam a disztópikus regényekre, így vérmes reményekkel vágtam a történetbe. Remekül érzékeltette az író, hogy a bolygónkból milyen sivár hely vált. A pusztulást, az éhezést, a nyomort és  az emberi gyarlóságot, ami a hatalomért, a pénzért bármit megtenne. Az emberek a túlélésért küzdenek, amíg a bolygón már semmi szépség nem maradt. Ez a könyv egy pofon a mai embereknek, ahol minden elérhető, élelem, tiszta levegő, természeti kincsek. Amelyeket a kor embere természetesnek vesz; észre se vesszük, mit teszünk tönkre. Leginkább ezt szeretem ezekben a könyvekben, hogy amíg siránkozunk milyen rossz is az életünk, addig feltárul egy olyan világ a lapokon, amihez képest a mi társadalmunk maga a paradicsom. Még ebben a viszontagságos időkben is fontos szerepet kapott a család, a barátság és a szerelem. Bár ez utóbbi talán nem eléggé fontosat, egy kicsit keveslem :)

Kiadási adatok:

Kiadó: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
Oldalak száma: 292
Borító: KARTONÁLT
ISBN: 9789637051463
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2013





Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton

Hogyan került hozzám a könyv?
A kiadótól kaptam véleményezésre.

A borítóról:
Üde, csajos színvilág, passzol a sorozat korábbi köteteihez.

A történet:
Ezúttal a második Márai lány sorsának alakulását követhetjük figyelemmel, Izadóra áll az események középpontjában. Egyik éjjel váratlan látogató érkezik a kastélyba, Izadóra gyerekkori barátnője, Anna, és néhány hónapos kislánya, Panna. Anna hirtelen döntött úgy, elhagyja férjét és kislányával régi bizalmasánál kér és kap fedelet a feje fölé. Egyúttal segítséget szeretne, hogy a családja régi velencei tavi malmát is megmentsék az enyészettől. Több éves távollét után tér haza Anna bátyja, Vikor Dávid, akit szintén ismert egykor Izadóra, és talán ő volt életében az egyetlen, aki pirulásra késztette a mindig hűvös és magabiztos Márai lányt.

Véleményem:
Kissé komolyabb témákat boncolgat ezúttal az írónő. Elvek csapnak össze észérvekkel, szakadék tátong a gazdagság és a szegénység között, mély árok, akár egy csatorna, de nem lehetetlen rá hidat húzni. Testvérviszály, gyermekbántalmazás, nők bántalmazása, régi vélt és valós sérelmek, mind-mind a történet részei, van amelyre sikerül megoldást találni, és van, amelyre csak az idő hozhat végleg enyhülést. A sorozat újabb néhány kedves, szerethető karakterrel bővült, akik ismét olyan eszméket éltetnek, mint a család szeretete, a barátság, megbocsátás, csapatszellem. Arra is fény derül, hogyan állhat ma egy nő helyt anyaként és a hivatásában is egyszerre. Margót elnézve remekül. :)

Ami nem tetszett:
Egy-két kisebb logikai baki néha elvonta a figyelmem a történetről, de szerencsére nem hosszú időre. :)

További kötetek:
Lányok a kastélyból
Nászajándék Salzburgból
Kicsi Betti a nagyvárosban
Tervben:
Randevú a Nílus partján

Rupáner-Gallé Margó: Nászajándék Salzburgból



- Hogyan került hozzám a könyv?
A kiadótól kaptam véleményezésre.

- A borítóról:
Passzol az első kötethez, ahhoz hasonlóan vidám, csajszis.

- Történet:
Az első kötetben megismert szereplők közül ez a kötet az egyik Márai lány életével, Dáliáéval foglalkozik leginkább. Arlene esküvőjére készülnek, de valami beárnyékolja a lány boldogságát: hiányoznak az örömszülők. Dália megmássza a padlást, hogy megtaláljon valami rég elfelejtett kincset, amivel tökéletessé tehetné majd Arlene nagy napját, de nem is sejti még akkor, hogy sokkal nagyobb ajándékot adhat majd a lánynak, egyenesen Salzburgból. Ehhez társául szegődik, kénytelen-kelletlen a mogorva építész, Gábor és cserfes kislánya Emma. Valamint rég elhunyt feleségének álladóan ott tornyosuló emléke.

-Véleményem:
Könnyed, egy délutános olvasmány. Rövidségénél fogva ezúttal sincs fejezetekre tagolva, így az olvasó csak pörgeti a lapokat, folyamatosan, amíg a történet végére ér. Akár hányszor néztem az órára olvasás közben, mindig csak az ugrott be: na még egy kicsit olvasok :D
Tetszett, hogy a könyv elkalauzolta az olvasót. Bejártam az írónővel Bécs nevezetességeit, és közben egyre jobban megkedveltem a szereplőket. Humoros, szellemes, romantikus és olyan értékeket képvisel, ami a mai rohanó életben nem kap kellő hangsúlyt, mert magától értetődőnek tartjuk: család, szerelem, barátság.

További munkái:
Lányok a kastélyból
Malom a tóparton
Kicsi Betti a nagyvárosban
Tervben:
Randevú a Nílus partján





Rupáner-Gallé Margó: Lányok a kastélyból



Hogyan került hozzám a könyv?

Facebook-on figyeltem fel az írónő oldalára, miután @Roni_olvas like-olta, röviddel azután én is csatlakoztam hozzá, gondolván, hogy nem maradhatok ki semmi jóból. Később olvastam cikket Margóról, az írásairól, felkeltette az érdeklődésem. Végül egy könyvcserélős csoportban lehetőségem adódott, hogy legyen egy saját példányom. Éltem vele :)

A borítóról:

Igazából semmitmondónak tűnne, de többet árul el, mint gondolnánk. A színek, a minták, olyan igazi csajszis, mint maga a könyv is.

A történet:

Az egykori félárva lány, felnőtt nőként visszatér gyerekkora színhelyére, ahol sok szomorú percet élt át. Nevelőapja váratlan halála arra kényszeríti a széthullott családot akaratuk ellenére, hogy egymásba kapaszkodva támaszai legyenek a másiknak és hogy a düledező Márai-kastélyból, igazi otthont teremtsenek.  Hősnőnk, Arlene újra találkozik egykori barátjával, Leonnal, aki valahogy mindig akkor bukkan fel, amikor senki se vágyna igazán társaságra.Vagy talán mégis erre vágynak? Egymás társaságára?

A véleményem:

Első látásra megdöbbentett a könyv "mérete", hiszen összességében 152 oldal nem mondható soknak. De miután olvastam már 600 oldalas semmitmondó regényt is, így gondoltam, mi bajom lehet :) A hosszából adódóan olyan "egydélutános" könyv, mert amikor a kezembe vettem és két óra után felébredt a gyerkőc, alig vártam, hogy este legyen és befejezzem. Mióta elolvastam több jelzőt is aggattak már rá, kezdve azzal, hogy "ponyva" és a "romanaba való"-val. Nos, igaz, hogy könnyed és romantikus, de a Romanatól azért klasszisokkal  igényesebb és színvonalasabb írás. Tetszett a tájak leírása, és az, ahogy a lovakról beszélt. Ismerős talajon mozgott inkább az írónő, nem akart kontinensekre rugaszkodni és légvárakat építeni. Kevés mai magyar író marad a képzeletében is hazánkban és ez szerintem becsülendő. Ami egy picit zavart az elején, az a sok külföldi és arisztokratikus hangzású név, eleinte idegenül csengett, de végül megszoktam.

Azt hiszem, mindenképpen fogok még olvasni az írónőtől :-)
További munkái:
Nászajándék Salzburgból
Malom a tóparton
Kicsi Betti a nagyvárosban

Jane Austen - A klastrom titka


Hogyan került a kezembe?

Legelőször könyvtárból olvastam, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom miatt.

A borító:

Merengő leányzó, aki akár Catherine is lehetne :)

A történet:

Cathrine nem egy kimondott szépség, és a maga 16-17 évével, nagy élettapasztalat sem áll a háta mögött. Falja a kor divatos rémtörténeteit és úgy képzeli legalább annyi titok és borzalom rejtőzik a való életben is. Családi jó barátnője révén elutazhat Bathba, ahol két fiatalember is keresi a kegyeit, és mindkettő húga szívbéli jó barátnőjévé válik. A regény gunyoros szatíra, amely pellengére állítja a rémtörténeteket.

Véleményem:

Teljesen el vagyok ragadtatva!!! Megvallom sokkal rosszabbra emlékeztem, és most örülök, mert annak ellenére, hogy a kifigurázott történetek egyikét se ismerem, mégis jól szórakoztam. Catherine kicsit butácska, esetlen, de jó lelkű lány, aki hirtelen kerül a figyelem középpontjába. Barátait nem mindig jól válogatja meg (sajnos ez velünk is megesik néha), de a szerelemben nem csal az orra. Mr Thorpe ellenszenves, nagyképű és nincs tudatában a saját értékeivel - vagy inkább azok teljes hiányával. Mr Tilney azonban meglepett ezúttal! Meglepően tapasztaltam mennyire sajtosan keveredik benne a finom csipkelődés és az udvariasság, valamint mennyire ésszerűen gondolkozik. Ő most olyan karakter volt, akiben elejétől fogva nem csalatkoztam! Tetszett, hogy ebben a kiadásban vannak lábjegyzetek, sok szempontból jó volt tudni, mit miért írt Miss Austen. Fura volt az írásmód, még Austenhoz képest is régies, nem tudom, hogy ez is a kifigurázás része volt-e, vagy korai írásának sajátossága, amely később csiszolódott a többi írásával.

Jane Austen - Meggyőző érvek


Hogyan került a kezembe?

Elsőnek könyvtárból, később a Ház a tónál című film miatt olvastam el újra, most pedig a 60 napos Jane Austen kihívásom apropóján.

A borító:

Egyszer láttam a belőle készült filmet, azt hiszem ez abból egy jelenet, amikor Lyme-ban kirándulnak.

A történet:

Anne túl élete virágán már nem remél szerelmet, egyetlen vágya, hogy családja ne süllyedjen tovább, apja és szintén hajadon nővére fényűző és költekező életmódja miatt. Bérbe adják a családi kastélyt, mégpedig Anne első, és egyetlen szerelmének a sógora lesz a bérlőjük. Ez felkavarja Anne-t és eszébe juttatja a férfival kötött eljegyzését, majd annak felbontását, amelyet a család rá gyakorolt nyomása miatt volt kénytelen meglépni. Azóta a férfi jómódú lett, alig változott valamit, míg Anne-en meglátszott az elmúlt 8 év. A sors újra egymás mellé sodorta az egykori szerelmeseket, de Wentworth kapitány csak azt a nőt látja benne, aki annak idején eldobta felkínált szívét. Meglátják-e újra egymásban azt, amit korábban úgy szerettek, vagy külön-külön, valaki más mellett lesznek mindketten boldogok?

Véleményem:

Anne fiatal lányként végzetes hibát vétett, amikor apja és idősebb barátnője véleményére adva kikosarazta a fiatal tengerészt, akit azután hajtott a düh és a sértett büszkeség, és egyre feljebb jutott a tengerészeti ranglétrán, megalapozva későbbi életét. Teljes mértékben át tudtam érezni Anne helyzetét, aki kénytelen elviselni, hogy egykori kedvese egy másik nőnek teszi a szépet, miközben magát csúnyának, betegesnek, soványnak érzi, ha csak tehetné, elkerülné a társaságukat. Anne minduntalan jeleket kutat, hogy vajon meg tudott e neki bocsátani a kapitány, sok apróságot, amit az írónő így magyarázott, én bizony tuti félreértelmeztem volna :) Ez a történet reményt adhat azoknak a nőknek, akik úgy érzik, őket már sose találja meg a szerelem.

Jane Austen - Emma



Hogyan került a kezembe:

Ez volt az az olvasmány, amiből elsőként a saját példányom olvashattam, mivel a könyvtárunknak hiába volt állítólag két példánya is, dacára annak, hogy hetente zaklattam őket, meg találták-e már a szökevényeket, nem kerültek elő. Mire beszereztek új példányokat, már gondolom nem látogattam őket, de az idén láttam: jelentős készletet halmoztak fel belőle. :)

A borító:

Számomra egy ismét semmitmondó kép, de ez valahogy Laziéknál már nem is zavar.

A történet:

Emma fiatal, szép, gazdag és láthatóan elégedett az életével. Talán egy valamit kivéve: apja örökös rettegése a betegségektől és idős kora miatt maga mellett tartja lányát, aki emiatt a városka határain kívül mit sem tud a világról, pedig vágyik látni mindent. Abban a hitben ringatja magát, hogy az ő közbenjárásával fogott kitűnő férjet régi nevelőnőjének és barátnőjének, ezért újabb párokat szeretne összeboronálni. Pártfogásába vesz egy "nevenincs" butácska, fiatal lányt, abban a reményben, hogy majd társaságával jó szolgálatot tesz neki a jövőre nézve. Vajon Emmára is rátalál a szerelem, miközben másokat kísérel meg összeboronálni? Ki lesz az? A jóképű, titokzatos idegen, akit eddig csak hallomásból ismertek, vagy az, aki mindig is a szeme előtt volt?

Véleményem:

Emma jelleme sokat fejlődik a regény alatt, elkényeztetett fruskából felelősségteljes nő lesz, aki megtanulja, hogy nem játszhat mások érzelmeivel, és, hogy a szavainak, társadalmi helyzetéből adódóan is komoly súlya van, ezzel azonban nem élhet vissza kényére-kedvére. Különösnek találtam, hogy habár az Értelem és érzelem Brandon ezredesét szinte vénembernek képzeljük el (elmúlt 35!) Marianne elvei miatt, addig Mr Knightley-t fiatalnak (37-38 éves) mert ilyennek akarja láttatni az írónő. Erre a korábbi olvasásaim alkalmával nem figyeltem oda. Mint ahogy arra, se, mi szegény Mr Knightley keresztneve, pedig futólag kétszer is említik (George). A férfikarakterek közül talán a legjobban őt kedvelem, erős jelleme és figyelmessége miatt. Szórakoztató volt, tele mulatságos félreértésekkel és csavarokkal.

Jane Austen - A mansfieldi kastély


Hogyan került hozzám a könyv?

Kb 13 éves lehettem, amikor elemeltem anyukám könyvei közül. Ez volt életem első Jane Austen regénye, emiatt valahol különösen kedves helyet foglal el nálam. Akkoriban még nem volt ennyire elérhető közelségben az internet, a fülszövegből néztem ki Miss Austen további munkáit és égtem a vágytól, hogy kikölcsönözhessem őket a könyvtárból. A saját példányommal a férjemuram lepett meg, néhány éve, karácsonykor.

A borító:

A kép egy festményt ábrázol, igazából sok köze nincs szerintem a regényhez, legalábbis, így olvasás után se érzem odaillőnek.

A történet:

Fanny-t magához veszi a gazdag Bertram család, hogy ezzel könnyítsenek a népes Price család anyagi terhén, és egyúttal lehetőséget adjanak, hogy legalább ő, úrilányhoz illő nevelést kaphasson. Kislányként mindig érezte, hogy alacsonyabb származású, unokanővérei nyomába se léphet se szépség, se műveltség tekintetében. Egyetlen támasza, aki mindenben segítette, s akit testvéreként szeretett, unokabátyja, Edmund. Mire betöltötte a tizennyolcat, ez a szeretet gyöngéd szerelemmé vált. Ekkortájt költözik Mansfield környékére a Crawford testvérpár, Mary, aki magába bolondítja Edmundot és Henry, aki minden nő tetszését ki akarja vívni.

Véleményem:

Az összes regény közül, talán mindig is ezt kedveltem legkevésbé. Első olvasáskor túl naiv voltam, hogy Henryt mindig is olyan rossznak lássam, amilyennek kellett volna, az Angliában oly népszerű unokatesószerelmet azonban sehogy se akarta a gyomrom bevenni. Most, hogy sokadjára olvasom is viszolygok tőle, de próbáltam olyan szemmel nézni, hogy ez akkoriban elfogadott volt. Olvasás közben rájöttem, hogy senki más nem lehetett volna olyan jó Edmundnak, mint Fanny, és fordítva. Szigorúan nézve, Edmund magának nevelt feleséget, már a kezdetektől fogva, csak még ő se tudta. Fanny karaktere nekem kicsit sótlan volt. Készséges, szófogadó, csendes, visszahúzódó. Szeret olvasni, szereti a költészetet (ez mentette meg attól, hogy unalmasnak bélyegezzem meg gondolatban). Jane Austen, mint egy lelkész lánya, nyilván szükségesnek látta, hogy vallási kérdésekben kissé szabadjára engedje a tollát, de nekem ezek a részek kicsit unalmasak voltak, bár segítettek felépíteni Edmund jellemét.
Felüdítettek az ilyen szavak: pallérozott, pamlag, újsütetű. :D
A régi viszolygásomból sikerült egy keveset lefaragnom, de továbbra se ők a kedvenc karaktereim.

Amit a legjobban hiányoltam:

A HUMOR. Hová tűnt a sziporkázó Jane, amikor ezt írta?! Sehol egy vicces karakter, leginkább sajnálatra méltóvá vált mindenki a végére. Néha Norrisné mintha majdnem mulatságos akart volna lenni, de inkább csak gyenge próbálkozásra futotta az erejéből. Olyan komoly témát boncolgatott - vallás, állhatatosság, erény - jó lett volna egy kis iróniával oldani a feszültséget.

Kerstin Gier - Rubunvörös, Zafírkék, Smaragdzöld ~Időtlen szerelem trilógia




Véleményem spoileres!

Hogyan került hozzám?:
Nagyon sokáig szemeztem az első kötettel, kölcsönkértem, elolvastam, persze ezután meg kellett vennem, majd a második részét is, az idén pedig végre a kezem közé kaparinthattam a befejező, harmadik részét.

A borító(k):
Hasonlít az eredeti, német borítóhoz, de azok egymás mellett, mint itt a második képen is látható, jól mutatnak. A magyar borítóknál nincs meg ez az összhang, a könyvek tetején nagyon elüt, hogy nem azonos a minta. A smaragdzöld borítója pedig szerintem nem eléggé zöld. A könyvekben egyedi, hogy a betűk színesek (rózsaszín, kék és zöld), ez a kivitelezés nekem nagyon tetszett.

A történet:
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány Londonban, aki egyik nap megtudja, hogy valójában időutazásra alkalmas géneket örökölt dúsgazdag és ehhez mérten kellően sznob családjától. Elmesélik neki, hogy ezzel a tulajdonsággal azonban nincs egyedül, ő a tizenkettedik, akinél ez jelentkezett, több évszázad óta és hogy egy külön titkos társaság fogja ezentúl irányítani az életét. Ő lett a Rubinvörös. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, van még egy időutazónk, aki persze fiú, irtó jóképű, és pont annyira bunkó, hogy még azért bele tudjon esni szegény hősnőnk :)
A titkos társaság a múltból, alapítójuktól kapja az utasításokat az időutazókon keresztül, hogy beteljesíthessenek egy jóslatot. Hősnőnk így csak kapkodja a fejét, hogy megtanuljon pukedlizni, táncolni, illedelmesen viselkedni, minden időben. Mindeközben elbizonytalanodik, hogy vajon az ügy, amiért küzdenek valóban jó célokat szolgál-e, nem tudhatja ki ellenség és ki lesz igaz barát.

A véleményem:
A story teljesen beszippantott, rég volt már ilyen velem. Miután rájöttem, hogy valószínűleg már sosem kapok baglyot a roxforti felvételimről, azóta azt várom, hogy mikor fogok spontán elapszálni :D
Teljesen magával sodort a könyv lendülete; a titkos társaság, a rejtett főhadiszállás, a Londonra annyira jellemző sejtelmes misztikum, a ruhák, a bálok, a rímekbe faragott jövendölések és a titkos társaság hiteles naplóbejegyzései... mind-mind hozzátettek valami pluszt, hogy úgy érezzem, ez egy olyan könyv, ami csak többszöri elolvasás után fogja feltárni számomra minden titkát. A szereplők viccesek, a szójátékok, a helyzetkomikumok annyira telibe találtak, hogy sokszor kérdezte meg a párom, amíg olvastam, hogy "mi olyan vicces?" Mindig azt feleltem: "Majd jövőre megtudod a moziban!" :) Íme egy kis kedvcsináló az első könyvből készülő filmhez:



Azt hiszem fel kell elevenítenem szegényes német nyelvtudásom. :D


Jane Austen - Büszkeség és balítélet



A véleményem spoileres!

Hogyan került hozzám a könyv?:
Azt hiszem olyan tizenöt lehettem, amikor kivettem a könyvtárból. Kb. két este alatt kiolvastam, ami akkor nekem nagy szónak tűnt. Egyszerűen tanulás után nem lehetett ki se rugdosni a könyv mellől. Néhány éve a férjemtől kaptam egy saját példányt egyik karácsonyra és azóta is nagy becsben őrzöm.

A borító:
Kemény kötéses, strapabíró, igazi újraolvasóknak való darab. A borító alapjául szolgáló festményen öt lány látható, akik akár a Bennet lányok is lehetnének.

A történetről:
A Bennet család mindennapjaiba akkor csöppenünk bele, amikor a szomszédságba beköltözik Mr Bingley, akiben a környék azonnal potenciális férjjelöltet lát valamennyi hajadon leány számára. A fiatalember azonban a legidősebb Bennet lányt tünteti ki figyelmével. A fiatalember barátja, Mr Darcy és a nővérei azonban nem helyeslik a kapcsolatot. Ármányok, vallomások, visszautasított kérők, leányszöktetés, szellemes párbeszédek és hihetetlenül szórakoztató karakterek színesítik a regényt. Természetesen a váratlan fordulatokból sincs hiány.

A véleményem:
A Bennet lányok annyira különböznek egymástól természetben, hogy elkerülhetetlen, hogy legyen közöttük egy Jane, aki szerény és csodaszép; Eliza, akinek mindenkiről meg van a véleménye, vidám és külsőre éppencsak "megjárja"; Mary, aki jelentéktelen, de mindenáron ki akar tűnni a szorgalmával, és hajlamos a magamutogatásra; Kitty, aki túl fiatal, hogy nővéreinek érdemes társasága legyen, ezért a legkisebb testvére, Lydia befolyása alá kerül, aki pedig szemtelen, vidám, és egy kissé beképzelt. Édesanyjuk, célul tűzte ki, hogy mindegyik lányának nagyon jó férjet kell fognia, de gyakran közönséges és képmutató, ami néha riasztóan hat a kiszemelt "áldozatokra". Mr Bennet, az örök kedvencem, az igazi angol humor képviselője, keveset beszél, de ha megszólal, garantáltan nevetnem kell. Sorolhatnám még véges-végtelen a szereplők felcímkézését, azt hiszem nem találnánk két egyformát közöttük. A jellemek annyira jól vannak megrajzolva, hogy szinte magam előtt látom őket, a férfi karakterek közül pedig természetesen Mr Darcy a nagy kedvencem. Kimért, öntelt, távolságtartó magatartásával kivívta a helyiek haragját, Eliza ellenszenvét pedig csak fokozta, hogy ebből a pár tulajdonságból építette fel Darcy egész képzelt jellemét. Örök téma a könyvekben, hogy két egymás szemében ellenszenves ember között kipattanhat egy szikra, amiből vonzalom alakul ki. Mégis mind között, nekem ez a kedvencem. Kár, hogy Eliza akkor kezdi el becsülni Darcy-t, amikor meglátja Pemberley-t és eszébe jut, mit is veszített. Ettől nekem kicsit anyagiassá vált, ami persze nem baj, hiszen akkoriban egy nő helyzete csakis a férjétől függött, ha nem örökölt súlyos ezreket. Persze Darcy később kiérdemelte tetteivel a megbecsülést :) Sokszor elgondolkozom, hogy vajon hogyan lehetett volna másképp, máshogyan csavarni a szálakat, de mindig arra jutok, ez a könyv így tökéletes, ahogy van. :)


Simon Tamás: Vérmacska


Véleményem szókimondó és spoileres!!!

Talán felesleges is volt ezt kiírnom, mert úgy érzem, hogy nem lehetek szókimondóbb Alfinál. Spoilerről pedig aligha beszélhetünk, ha figyelembe vesszük, hogy nincs a könyvnek cselekménye.

Hogyan került hozzám a könyv?:
Régóta terveztem már, hogy elolvasom, mert: 1. könyvmolyképzős; 2. macskás; 3: magyar. Hogy mégis olyan nehezen szántam el magam rá, az többek közt amiatt lehetett, mert annyira egymásnak ellentétes véleményeket olvastam, hallottam róla. A rukkolán sikerült happolnom, belelapoztam, és el is döntöttem, biztosan nem tartom majd meg.

A borító:
Jópofa rajz, a már jól bevált és megszokott könyvmolyos fekete háttérrel.  Szép-szép, de semmi extra.

A történet:
Alfit kölyökcicaként hazaviszi Szőri, az újdonsült gazdi, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Szőri egy elhízott fiatal pasi, aki a szüleinél él, bagózik és gépezik egész nap, se barátnője, se társasági élete. Macskája, Alfi, pedig tud beszélni, bár leginkább csak a trágár szavakat szedte magára az utcán, ahol addig élt, és később se tanult semmi jómodort. Napjaik azzal telnek, hogy Alfi vagy beteg, vagy pedig a lakás berendezési tárgyait próbálja elpusztítani, vagy pedig eszik.

A véleményem:
Amilyen vegyes érzelmekkel vettem a kezembe, olyannal is tettem le. Alfi jó fej, káromkodik, osztja az észt, naphosszat bontja a lakást, vagy döglik az ágyon. Mindent lepisil, megrág, szétkapar, és fejébe vette, hogy úgy neveli meg a háziakat, hogy lekaparja a csontjukról a húst. Hogy mégse öli meg őket, az is inkább önzés, hisz akkor kitől kapna tasakost, tiszta almot, és különben is magányos lenne. Az első negyven oldal vicces, bár a trágár szöveg nem üti meg az én irodalmi mércémet. De azután elkezdődnek ismétlődni a poénok és rájövök, hogy sajnálom Szőrit és Alfit, amiért ilyen nyomorultul sivár és egyhangú az életük. A szövegezés csak annyira bonyolult, mint egy macska gondolata: egyszerűek a mondatok, bár néhol megcsillan a szerző egy-két eltalált hasonlat formájában. Vártam, hogy történjen valami, de igazából nem történt semmi. Pedig a könyvben eltelt két esztendő. Vagyis, valami még is csak történt: megszerette egymást gazdi és háziállat. Néha jobban élveztem a fejezeteket elválasztó rajzokat, mint a történetet.

Ami nem tetszett: a már említettek mellett többször hangoztatta a szerző, Alfi nevében, hogy az állatok mennyivel felsőbbrendűek a gyerekektől, mert sokkal hamarabb lesznek szobatiszták. Hát... alóla is kár volt kivenni a kakás pelenkát, ha tényleg így gondolja...

Biztosan el fogom olvasni a 2. kötetet, mert ugye sorozatot elvből se hagynék félbe, de nem éget a vágy, hogy azonnal belevágjak.

Jane Austen - Értelem és Érzelem



Hogyan került hozzám:

Édesanyámnak egyetlen Jane Austen kötete volt, A mansfieldi kastély. Miután elolvastam, úgy éreztem: MÉG!!! A fülszövegben lévő többi munkájának címeit kijegyzetelve elindultam hát a helyi könyvtárba, hogy felkutassam őket. Ennek már 15 éve. Nem emlékszem végül a könyvtárból vettem-e ki, mert nem sokkal azután könyvvásár volt a könyvtár környékén, és ott szereztem be, az első, puha kötésű, saját példányomat, aminek  a 95-ös filmadaptációs borítója volt. Néhány éve, nagy örömömre elkezdte kiadni a Lazi kiadó, illetve az Ulpius kiadó újra a köteteit, és én szorgosan el is kezdtem gyűjtögetni őket. :)
Az idén indítottam a moly.hu-n egy 60 napos Jane Austen kihívást, ez idő alatt kell elolvasni az írónő hat regényét. Ez a kötet a sorban az első.

A borítóról:

A Lazi kiadó igényes és tartós kivitelezését részesítem előnyben, mivel ezek a könyvek sűrűn fordulnak meg a kezeim közt. A borító önmagában tetszik, bár nem szeretem a filmes borítókat könyvborítóként. A történetet figyelembe véve nem hiszem, hogy Marianne és Willoughby első találkozását megörökítő kép volt a legjobb választás.


A történetről:

Két fiatal vidéki úrilány, azonos helyzetben, mégis különbözőek. Testvérek, mégis egymással ellentétes nézeteik vannak szinte minden témában. Elinor higgadt, megfontolt, amíg húga Marianne heves, öntörvényű, csak a saját pillanatnyi boldogságát tartja a szeme előtt. Mindketten szerelmesek, mindketten úgy gondolják, a másikuk el van jegyezve valakivel, de nem akarják a másikat kérdőre vonni. Mindketten akadályokkal vannak elválasztva a szeretett férfitól: Elinort Mr. Ferrars családja nem tartja ideális feleségjelöltnek, míg Marianne a saját csökönyös eszméi tartják távol Brandon ezredestől. Úgy hiszi, az ezredes 35 évesen már öreg, és nem hisz abban, hogy az ember szerethet kétszer igazán. Persze, ha már az ezredes túl öreg, akkor kell, hogy jöjjön egy fiatal, jóképű, szépreményű fiatalember, aki megdobogtatja hősnőnk szívét. S, hogy a másik párosnak se legyen egyszerű az élete, ott egy hölgy lép a képbe.
Lehet-e boldog egy összetört szív? Mi egy férfi erénye? Ha kitart az első vonzalom mellett, vagy ha nem? Megtalálják-e a Dashwood lányok a boldogságot?


A véleményem (erősen SPOILERES!!!):

A karakterek annak ellenére, hogy felületesen vannak megrajzolva, mégis tetteikkel, mondataikkal, gondolataikkal annyira élethűvé válnak, hogy szinte magam előtt látom őket. Az írónő sajátos jellemrajzot alkalmaz, ritkán írja le nekünk, hogy egy hölgy milyen testi adottságokkal rendelkezik, tökéletesen megfelelő, ha annyit tudunk, élénk, művelt és csinos. :)
A Dashwood lányok közül talán Marianne ment át a legnagyobb jellembeli fejlődésen a történet alatt, a könyv első felében önző volt és képtelen volt arra, hogy az érzéseit - legyen az öröm, vagy éppen bánat - elrejtse mások elől. Bizony egy-két hisztije alkalmával le bírtam volna neki keverni egyet-kettőt, igencsak viszketett a tenyerem :)
Elinor már néha idegesítően önzetlen volt a számomra. Én biztos nem tudtam volna ennyi önuralmat magamra erőltetni. Pár év eltelt már az utolsó olvasásom óta, úgy érzem, hogy mást kaptam ezúttal, mint legutóbb. Érdekes, hogy a regény ugyanaz, csak én változtam közben. Feleség lettem és anya, azt hiszem, más szemmel látom már a karaktereket. Régebben kedveltem Edwardot, most kifejezetten ellenszenves volt a szememben.  Lucy Steelere nem is emlékeztem, hogy ilyen beképzelt, és beszólogatós :/

A történet fordulatos volt, de valahogy egyetlen szereplő se tett semmit, hogy előmozdítsa az eseményeket. Leginkább csak sodródtak az árral, és várták, hogy az ölükbe hulljon a megoldás...

Igyekeztem ezúttal kicsit a hibákra koncentrálni, nem mintha sok volna belőle. :) Most valahogy egyik szereplőt se tudnám a keblemre ölelni, haragszom rájuk, hogy nem voltak kicsit belevalóbbak. :)
Mindent összevetve akkor is szívemnek kedves történet.

Hamarosan érkezem a könyvből készült film és sorozat kritikájával!

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


És aki ezt mondja:

Saját fotó

Többet van a kezemben könyv, mint hajvasaló, mégis egyenes a hajam... :D

Könyvek, filmek, sorozatok

Amiről megmondom a magamét...

Akik adnak a véleményemre:

Üzemeltető: Blogger.

Blogarchívum